A szobám falát az Ő képe dísziti, már kicsi gyerekkorom óta. Végigkiséri az életem. Hogy ki Ő? Carlos Santana, a nagy mágus! Élménybeszámolómban olvashattok a régebbi koncertek hangulatáról, és a mostaniról, annak kálváriájáról, hogyan kerültem az első sorba, hogy onnan fotózhassam közvetlen közelről Santanát. Amikor 1983-ban elöszőr láttam Őt személyesen az akkori BS.-ben, és természetesen már akkor is az első sorból videóztam "retró", mai szemmel nézve nevetségesen gyenge, fekete-fehér és néma filmet, mégis nagy öröm számomra, hogy ott lehettem, és megörökítettem. Akkor még szinte "kölök" képű Santana, káprázatos műsorral ajándékozta meg a közönségét. Soha nem felejtem el, amikor a műsora "végén" már bemutatta az összes zenészt, és elbúcsúztak, csak ezután kezdődött a java!! :))) Pár percre levonultak a színpadról, mint ahogy mások is teszik, várják a hatást és a visszajelzéseket, hogy bezsebeljék a tapsokat és sikongatásokat! E rövid idő alatt kapta Santana azt a telefonhívást otthonról, hogy kisfia született!! :))) Ennek örömére mégsem mentek még haza. :))) Jöttek a ráadások, plusz 1,5 órán keresztül. Összesen több, mint 3 órás volt ez az "őrület," mert a ráadásban szinte elszabadult a pokol! Mindent eljátszottak, amit nagyon imádunk! A BS. stábja türelmetlenül kapcsolgatta a villanyokat, hogy mennének már haza, de Santana nem sietett! :)))

Aztán voltak a Kisstadionban élményeim, de a legemlékezetesebb az volt, amikor 1987-ben az MTK pályán ronggyá áztunk!! Már a koncert elött a bejáratnál kiosztották mindenkinek az esőkabátokat, mert rossz időben is megtartják a koncertet... nincs esőnap, mert holnap már egy másik országban lesz fellépése. Szükség is volt az esőkabátokra, mert olyan vihar volt, hogy az aug. 20.-ai emlékezetes vihar csak gyenge utánzata volt annak, amit akkor, ott átéltünk! Adrienne-en és rajtam a koncert végére egy száraz ruhadarab se maradt, még "az" se, hiába volt kabát. A focipálya füvén bokáig álltunk a vízben, és mi persze közel a színpadhoz "csápoltunk" az első sorokban... és ráadást követeltünk!! Már 3 órája tart a koncert, amikor Santana megkérdezi, hogy bírjuk-e még? Sajnált minket, hogy ronggyá áztunk...Naná, hogy bírjuk!! Ő is kapott rendesen az esőből, mert a szél oldalról befújta a színpadra... csurom vizes volt a gitárja... attól féltem hogy megcsapja az áram. Szerencsére nem történt baj. A koncert után gyorsan beültünk a kocsimba, és vacogva mindent levettünk magunkról, a bekapcsolt fűtés egy kicsit átmelegítt minket és a ruháinkat.

 Ilyen élmények után vajon mi jöhet még??? Hát nem gondoltam egy pillanatig se, hogy a T-Mobil kapcsolat koncerten unatkozni fogok, de azért arra nem számítottam, hogy ennyi "tortúrán" kell átesnem ahhoz, hogy újra Santana közelébe kerüljek! :((

Jóval korábban mentem ki az 56-osok terére, hogy elfoglaljam a "stratégiailag" legjobb helyet, de hiába mentem korán. Már a színpad elött kb. 50-80 méterre magas, megmászhatatlan kerítés fogadott, hogy ne tovább! :(( Egy szűk "kiskapun" keresztül engedték át az embereket, alapos átvizsgálás után. Flakonos üdítőt és a kaját nem lehetett bevinni! :(((( Így amit vittem magammal "túlélési csomagomat", ott kellett volna hagyni ledobva a földre. ( képen látható ) Akkor akadtam ki teljesen, amikor belenéztek a kistáskámba a szekrényhátú gyerekek, és meglátták a titkos "fegyveremet," ami mindíg nálam van! A fényképezőgépem! Azt mondták, hogy ilyen komoly géppel ne is próbálkozzak, mert úgysem engednek a színpad közelébe ezzel! :((( Csak bovlit, és telefonos gépeket engednek be. Amit ekkor gondoltam, inkább nem írom le....Már kevés idő volt a koncert kezdetéig, és én még mindíg csak rohangáltam fől-alá, mint pók a falon, vagy f..g a gatyában! A biztonságiak 2 méterenként.... semmi esélyem, hogy kicselezzem őket! Szerencsére elöttem nincs lehetetlen, és ezután jobban felmértem a terepet. Feltűnő volt, hogy ha szemben állok a színpaddal, akkor a nézőtér hosszában ketté van osztva egy kerítéssel. Jobb oldalon a szinte " mezitlábas" közönség, ( elnézést a hasonlatért ) ott zsúfolódnak étlen szomjan, mindenüktől megfosztva, és baloldalt akkor még szinte üres rész! Vajon kiknek van fenntartva ?? Ide csak komótosan, ráérősen szállingóztak az emberek. Ez kell nekem!! De hol van a bejárat? Kik jöhetnek ide? Naná, hogy kinyomoztam. A nyomok a Műcsarnok bejáratáig vezettek. Itt jöhetnek be azok, akik VIP meghívóval rendelkeznek! És nekem miért nincs ilyen? Honnan lehetett beszerezni? Kérdeztem mindenkit, hogy kinek van felesleges, és irigykedve néztem azokat, akik simán bejutottak a múzeumon keresztül. Nagy nehezen rátaláltam egy 4 főből álló baráti társaságra, akiknél 5 db VIP belépő volt. Gyors fejszámolást végeztem, hogy az egyik belépő fölösleges, és én ekkorra már vigyorogtam!! :))))) Örök hálám annak a két lánynak és két fiúnak, akiktől végülis sikerült belépőt szereznem a menyország kapujába! A névjegykártyámat átnyújtottam Nekik, mert mást nem fogadtak el, és megígértem, hogy a képekből küldök, amik készülnek. Irány a múzeum bejárata, boldogan lobogtatom a belépőmet, és simán veszem az akadályokat, pedig itt is volt belőlük bőven. Fülhallgatós emberek, lehet hogy nagyot hallanak? Itt nem turkáltak bele a szatyromba, és azt se nézték, hogy milyen gép van nálam!!:))) Csupán a fémdetektoros kapun kellett átmennem, mint amilyen a repülőtéren is van. Szóval, üdítőstül, szendvicsestül, mindenestül, boldogan rohantam a színpad irányába! És ekkor jött a következő döbbenet!! A múzeum szobáiban egy olyan hatalmas svédasztalos fogadás volt megterítve, mi szem szájnak ingere, hogy ilyet még életemben nem láttam. Pedig egy pár helyen megfordultam már!! Nem mertem elővenni a gépem, hogy megörökítsem ezt a látványt azok után, hogy a másik bejáratnál semmi esélyem se volt a bejutásra. Olyan volt az egész, mint egy sáskajárás. Úgy zabáltak az emberek, kétpofára!! Az ingyen kaja mindíg finomabb! De én csak rohantam tovább, nem ettem semmit. Véééégre megérkeztem a végcélhoz! Első sor középen! :))) Szó szerint Santana lábai elött! Kényelmesen, és lökdösődés nélkül! Aki akart, még ülőhelye is volt. Amikor elkezdődött a koncert a Jingo című számmal, már akkor éreztem, hogy a több 100 ezer watt ilyen közelről, alaposan megmasszíroz mindenhol. Olyan légnyomás volt, hogy nehéz lett volna kibírni tele gyomorral! :))) Szerencsére nem zabáltam be az ingyen kajából, és így kibírtam há....s nélkül. A zene csodálatos volt, mint mindig, amikor Santana zenél. Minden alkalommal új zenészekkel jön, úgy váltogatja Őket, mint más a gatyáját, és talán ezért is, nincs két egyforma koncertje. Ahány fellépés, annyi hangzás. Csak győzzük megemészteni az újabb csodákat! Kicsit rövidnek tartottam a műsort. "Csak" 2 órát játszottak. Lehet, hogy az ingyen koncert támogatói csak ennyit tudtak összelapátolni Santanának! :(( Azért a 300 ezer ember, akik ott voltak, mindenhol ugyanazt a kristálytiszta hangminőséget kapták. Ez nagy technikai bravúr! :))) Santana egy pengetőt ajándékozott egy rajongónak, aki egy angol nyelvű táblát tartott a magasba. ( a szöveg: Mi vagyunk az új nemzedék!... ha jól értettem a szöveget ) A koncert után a közönség egy része nem akart hazamenni. A Hősök terén olyan volt a hangulat, mint a "Majális" című festményen. A földön feküdtek az emberek! :))) És végül néhány gondolat Santanától, amit a TV2 stábjának adott: " Nagyon romantikus fickó vagyok. Túl sok a hír a háborúkról, dühről, erőszakról. Az én zeném a feltétel nélküli szeretetről szól! A tükörbe nézek, és úgy látom, az a srác vagyok aki 69-ben játszott Woodstok-ban. Persze beszereztem egy-két ráncot, de tele vagyok energiával és alkotó kedvvel. Nem tehetek róla, imádom a romantikus dalokat, és minden mást. Szerintem a romantika megfiatalít. Szerelem nélkül 40 évesen is öreg vagy! A romantika olyan, mint a levegő. Fontosabb számomra, mint az étel vagy a zene. A lemezem azért készült, hogy felnyissa az emberek szemét. A Világ nem egy mókuskerék. A Világ megváltoztatható!" A többi kép ( 78 db ) oldalt ----->>>>> vagy itt:

     http://indafoto.hu/peter_cs/santana_a_tmobil_kapcsolatkonc  !!!

----------------------------------------------------------------------